(ZS.) 2018.01.01. 1 óra 18 perc

Most értünk haza a szilveszteri partiról, Csabi már nagyon elfáradt (számolatlan sör), nem tud írni. Én most kicsit ápolom, hogy holnap reggel időben fel tudjon kelni, ti akkor még nagyban az Óévet búcsúztatjátok. Holnap valamikor jövünk a mai bloggal, ti szilveszterezzetek jót, mi meg alszunk. Boldog Új Évet mindenkinek!

2018.01.01. 9 óra 5 perc

Az igazság persze odaát van. Nem is ittam sört. Na jó, de nem annyit :-) Igenis tudtam volna blogot írni, ha nyitva tudtam volna tartani a szememet. Na ez most megint félreérthető, nem ittas voltam, csak álmos. Ehh :-)

Szóval vissza tegnaphoz, ami az év utolsó napja volt. Lassan indult be a nap, reggeli után csak ténferegtünk, ami blogírásra pont jó volt. Aztán bementünk Mildura központjába, ami tulképp szép hely, és ott is ebédeltünk.

Van turista fotózási hely is, csak nekem alacsony egy kicsit :-)

A hátunk mögött vannak a piros napernyők, ott ebédeltünk. Egyszerűt, de finomat. Ebéd után ketté váltunk, Anne maradt a barátnőjével, mi pedig elmentünk megnézni a házat, ahol a Pistiék laktak. Zsuzsinak talán, már unalmas, de én egyszerűen nem tudok betelni vele. Nekem az a hely életem álomotthona lenne! A Murray folyó partján van, és ha lenézel ezt látod:

Mindenki azt mondja, hogy az egyik legszebb kilátás a környéken. Körbejártuk a helyet, Pisti nosztalgiázott egy kicsit. Azt mondta, hogy általában hazajöttek, ledobták a cuccot, nekifutottak a lejtőnek, és lendületből ugrottak a folyóba. Hát ez egy életstílus, kérem! :-) És innen ugrottak:

A ház ma így néz ki lentről a folyópartról:

Ezek a fák anno a szomszéd Márton bácsi területén voltak, aki a Pisti nagybátyja volt.

Pózoltunk még egyet a Pistivel:

A családtagok talán emlékeznek erre a fotóra, ahol ugyanezen a gyepen ült a nagymamám, és a testvére, a Pisti anyukája.

Hát mi is fényképezkedtünk:

Innen, a Pisti testvére, a Laci irányába indultunk, aki útközben pont rácsörgött a Pistire, ő meg nekem adta a telefont, hogy beszéljek vele. Beszélgetés közben oda is értünk hozzájuk :-) A Laciról mindenki azt mondta, hogy egy kicsit távolságtartóbb, csendesebb. Hát ennek most nyoma sem volt, nagyon közvetlen, nyitott és barátságos volt a feleségével együtt. Kiderült, hogy náluk is szilveszterezünk - ezt megérkezésünkkor még ő sem tudta, a Pisti mondta meg neki :-) -, de ez nem okozott gondot. Ittunk egy sört (hoppá!), és jót beszélgettünk (Vessetek egy pillantást a terítőre...).

Ja, és diós beiglit ettünk :-) Innen elmentünk megnézni azt a házat, illetve jobbára csak a helyét, ahova 1957 szeptemberében megérkeztek, nem tudom hányadikán hajnali három órakor. Másnap megebédeltek Márton bácsinál, harmadnap megcsinálták az első saját ebédjüket, a következő napon a férfiak nekiálltak dolgozni, a gyerekek mentek iskolába. A Pistiék ebbe az épületbe jártak:

Ez volt a házuk, de már nem az eredeti formában. Balra hátul halványan lehet látni a Márton bácsi házát, ami akkor egy narancsliget közepén volt.

Folytatás kicsit később, most mennem kell, mert valami meglepetés van készülőben, nem mondanak róla semmit :-)