Kuala Lumpurban tehát beszálltunk a gépbe - egyébként úgy belemelegedtem a blog írásába, hogy az utolsó pillanatban értünk a kapuhoz. Úgy gondoltam, hogy jó helyet foglaltam, igaz hátul, de ott már csak két ülés volt egymás mellett, tehát nem kellett másokkal osztozkodni. De a csalódás nem kicsi volt, ez az Airbus szerintem már nagyapám korában is repült, sem mennyezeti, sem ülésbe épített média nem volt, de nem volt takaró és éjszakai szett sem. Az Aeroflottal ugyanilyen hosszú utat repültünk, ők adtak takarót, kispárnát, papucsot, szemfedőt, füldugót. Ja, és ülésbe épített média volt. Ezekkel talán még meg is birkóztam volna, de az ülés olyan szűk volt, hogy szerintem az ázsiai méret is beszorult. Szóval egy nagy szenvedés volt az út, főleg úgy, hogy délelőtt érkeztünk, úgyhogy pihenés nélkül nyomtuk le az első napot Sydneyben.

Megérkezés után derült ki, hogy itt követtem el az első hibát, nem rendeltem transzfert a szállodához. Gondoltam menjünk taxival, nem lehet az olyan drága. Hát ez hiba volt, a taxi komoly rést ütött a pénztárcánkon. Aztán kiderült, hogy itt minden pokolian drága, a három decis dobozos sör boltban 4,5 dollár (egy dollár 210 forint körül van), kocsmában hét-nyolc dollár, egy hamburger 10 dollárnál kezdődik, egy pizza 16 dollár... Bevallom nem néztem utána az áraknak, és megdöbbentem, hogy ilyen magasak, aki ismeri a német árakat, az tudja, hogy ezek még annál is magasabbak.

Szóval néhány könnycseppet elmorzsolva a szemem sarkában kifizettem a taxist, aki ráadásul még bénázott is a kontónkra, elsőre nem sikerült megtalálni a hotelt. Bementünk a szállodába, ahol a portás(?) tulajdonos(?) lazán közölte velünk, hogy törölte a megrendelésünket, mert azt írtam, hogy korán érkezünk. Szerintem a dél egy szállodában korán van, neki ez már túlesett a tolerancián. De azért rögtön mondta, hogy ad másik szobát, így nem kellett másik szállás után néznünk. Gyors zuhany után nem adtuk meg magunknak a lehetőséget az elalvásra, úgyhogy egyből indultunk a városba. Gyalog, mert itt is közel vagyunk a központhoz. Zsuzsi persze egyből felfedezte, hogy a Royal Botanic Gardenen is keresztül lehet menni, és aztán oda volt a gyönyörtől a szebbnél szebb növények láttán. Én ezt sosem fogom megérteni :-) Néhány kép (itt én fényképeztem azért!)

Azt hiszem még a botanikus kerthez tartozik az a rész, ahol szemmel láthatóan szívesen piknikeznek a helyiek, ha jól megnézitek a képet, akkor két társaság is látszik:

Aztán tovább sétáltunk, és egyszer csak szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik: szembejött az Operaház. Nincsenek rá szavak, millió képet lőttünk róla. Lehet, hogy holnap is visszamegyünk, állítólag akkor sütni fog a nap, ma egy kicsit rosszabb idő volt, felhős ég, 26 fok...

A lépcsőt nem lehetett kihagyni:

Megjegyzem mióta eljöttünk, itt hallottunk először magyar szót, egy idősebb házaspártól. Közben egyszer a Zsuzsi elgondolkodott, de a lesifotós résen van :-)

És ilyen oldalról az Operaház (és tényleg csempéből van a teteje!)

Persze a szelfi sem maradhatott el:

A másik nevezetesség a Harbour Bridge, tudom nehéz arra koncentrálni, de azt nézzétek, ami a háttérben van! :-)

Ennek a hídnak a tetejére fel lehet gyalogolni, de szeles volt az idő, ezért mi nem mentünk fel. Nem azért mert féltünk ám! :-)

Azt mondják, hogy az Old Rock az, ahol az egész történet elkezdődött, itt a híd környékén szálltak partra az első telepesek, akik történetesen elítélt rabok voltak.

Majd elfelejtettem: az Operaház melletti kikötőben állt egy hajó, a Celebrity Soltice, ami ránézésre olyan 18 emelet magas lehet, mellette éppen úszik egy kicsi, talán ötszáz személyes hajó. A Józsi talán most nosztalgiázik :-)

A híd volt mai túránk leglátogatottabb pontja, onnan már hazafelé indultunk. Betévedtünk a George streetre, ahol tényleg karácsonyi volt a hangulat.

De azért a Zsuzsit a karácsonyfa alatt virágzó petúniák is lenyűgözték (de most komolyan: petúniák?! :-) ):

(Zs: erről az utcáról a londoni Oxford Street jutott eszembe, igazi bevásárló utca a világ összes menő márkája felvonul itt.)

Még megnéztük a Queen Victoria házat a szoborral: (Zs: persze kérdezitek, hogy mi ez, megmondom, egy eszméletlen nagy épület tele szintén márkás gyönyörű üzletekkel, rengeteg emberrel, hiszen karácsony lesz 3 nap múlva. Ez pedig olyan, mint a Harrods áruház.)

Meg a St. Mary Székesegyházat, de az koncert miatt zárva volt, úgyhogy gondolom ide holnap visszamegyünk még

És mielőtt befordultunk volna az utcánkba, azelőtt utunkba állt egy kocsma, hát ittunk egy sört (mint említettem, aprópénzért :-) )

Itt már késő este van, úgyhogy mi alszunk, jó éjt mindenkinek!