Mindig átverjük magunkat azzal, hogy már átálltunk, aztán kiderül, hogy nem úgy van az! Tegnap délután olyan fáradtak voltunk, hogy megittunk egy Red Bullt ketten a Zsuzsival. Na így aztán meg nem tudtunk aludni. Már persze aki nem tudott, mert én egy kis erőltetéssel - értsd lecsuktam a szemem - éjfélkor elaludtam. Még hallottam, hogy Zsuzsi felkel, nem tudott aludni, ráadásul szúnyog volt a szobában, amit ő nem tűr el. Tehát vadászott. Így aztán reggel kilenckor ébredtünk - ne felejtsük el, hogy az otthon este 11 óra -, ami miatt sietnünk kellett a reggelivel, mert az csak fél tízig volt.
Aztán persze elindultunk a városba. Szembejött velünk a Hop on hop off buszmegálló, és hirtelen ötlettől vezérelve felpattantunk rá. Az ára kicsit borsosnak tűnt, de a nap végén azt mondtuk, hogy megérte, majdnem mindent láttunk, ami járművel bejárható. A buszra kicsit várni kellett, úgyhogy addig sétáltunk egyet a Woolloomoollo mólón - tetszik a neve - és fényképeztünk is.Innen kb két percre laktunk.)
Megjött a busz, felszálltunk, hallgattuk az idegenvezetőt felvételről, élveztük a szép időt. Apropó, szép idő. Mikor kijöttünk a szállodából, észleltük, hogy verőfényes napsütés van és a 28 fok már akkor megvolt. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy visszamegyek a naptejért, de aztán győzött a lustaság, nem mentem. Estére le is égtem persze, pedig amikor elkezdtem érezni, hogy ez nem lesz jó, akkor vettünk egy naptejet. Így jár aki lusta - no meg nincs felkészülve arra, hogy karácsony előtt két nappal esetleg leég...
A várost járva sok érdekességet láttunk, például ezt a sokemeletes házat, ami a világ legvirágosabb háza, millió féle virággal és millió beültetett négyzetméterrel. Vagy valami ilyesmit meséltek róla, Zsuzsi biztos megjegyezte :-)
A Darling Harbournál leszálltunk a buszról, azzal a nem titkolt céllal, hogy megnézzük a koalákat, meg a kengurukat, merthogy állatkert, akvárium és panoptikum is volt ott. Aztán szembesültünk a jegyárral, nem túlzás azt állítani, hogy azért már autót is lehet venni Magyarországon, úgyhogy ezt a projektet elhalasztottuk. Biztos lesz Melbourne-ben is ilyen, majd talán ott. vagy látunk szabadon :-) Azért a rakparti hangulat kiváló volt, nem bántuk meg, hogy sétáltunk egyet.
A helyiek büszkék arra, hogy szándékosan meghagynak egy régi épületet, és mellette építenek egy hipermodernet, és a hatás tényleg elképesztő időnként:
Aztán vártuk a következő buszt egy kis öbölben.
Úgy döntöttünk, hogy itt már eleget láttunk kiugrunk a Bondi (ejtsd ausztrálul: Bondáj) Beachre. A világ egyik leghíresebb strandja, mit mondjak, méltó a nevére. Nekem, aki még sosem volt óceánparton (igaz Brazíliában majdnem) a hullámok hatalmasak voltak, szörföztek a fiatalok, vízpárát hordott a szél, és egész sokan fürödtek, pedig azért a víz nem volt igazán meleg. Mert persze kipróbáltuk :-) Jelentem mindenki, aki elfelejtett papucsot hozni, itt kapott. Na jó, csak az egyikünk felejtette el, de azért a Zsuzsi is kapott :-)
És akkor jöjjön a strand!
Mint mondtam, szerintem nagyok voltak a hullámok:
Egyszer a nap is elbújt, de ez a szörfösöket nem zavarta.
Persze kellett szelfizni is:
Meg külön is fényképezkedni, mert pl én még sosem voltam óceán vizében.
A nagy hullámok Zsuzsit azért kicsit aggasztották:
De azért beállt a fotózásra:
De jaj, azok mégis nagyon nagy hullámok! :-) (Zs: csurom vizes lettem derékig, még az egyik vadiúj eredeti Aussie papucsomat is elnyelte a víz. Szerencsére vannak rendesen emberek, egy hölgy elkapta, mielőtt a nagy hullám messzire mossa.)
Eddigre a nap már jól megsütött bennünket, úgyhogy ettünk egy jellegzetesen helyi étteremben, a McDonalds-ban, aztán visszabuszoztunk a városba. Még készítettünk egy utolsó képet a Sydney Towerről, ahova anyagi okokból (Zs: persze azt nem írhatja le valaki egy ilyen blogba, hogy fél a magasban:-) szintén nem mentünk fel, majd bementünk a St. Mary Katedrálisba.
Innen aztán már könnyedén hazataláltunk - sosem tévedek el, a tegnapi két-három csak véletlen volt :-). A Woolloomoolloo móló kocsmáiban már nagyon jól érezte magát a nép, igaz már délelőtt is söröztek:
És zuhany, és vacsi, és blogírás, és már elmúlt este 11, úgyhogy aludni kellene - de már megint nem vagyunk álmosak. Azért erőltetjük. Holnap indulunk Cairnsbe, ott bizony csak nyaralni fogunk, no meg megnézzük a Nagy Korallzátonyt. Jó éjszakát!
