Ma reggel ugye írtam a blogot, de aztán fel kellett pattanni, mert indulni kellett. Pisti meglepetést készített elő, nem mondta meg, hogy mi lesz, csak azt, hogy tízre oda kell érnünk. Szóval eldobtam kaszát-kapát-laptopot és mentünk. Jött a Laci is a feleségével. A Tarára mentünk ki, a Pisti Kálmán hegyére, ott aztán hamar kiderült, hogy egy hajókirándulás a meglepetés. Én már ennek is örültem, de még nagyobb lett a meglepetés, amikor felmentünk a hajóra. De erről mindjárt, először nézzétek a hajót, ami a Pisti kertjének végében kötött ki.

Ugyanis a hajó nem egy egyszerű sétahajó, hanem egy lapátos gőzhajó!

Daisy a neve, és komoly történelme van. Nagyon régi lehet, de a pontos dátumot nem tudom, de az 1800-as évekből való. Egyszer elsüllyedt, akkor sokáig a vízben feküdt, majd 1991-ben kiemelték, felújították, és most turistákat szállít. Eszméletlen hangulata volt...

Végighajóztunk a Darlingon addig, amíg nem találkozott a Murray folyóval, azon csalinkáztunk egy kicsit, majd visszamentünk a Darlingra, de bekanyarodtunk az egyik mellékágra. Eszetlen jó volt na, beszéljenek róla a fényképek! Itt a feleségek, Anne és Angie.

Itt meg mia terülj-terülj asztalkámmal :-)

Elhajóztunk a dühkitörés menedzsment nevű hajó mellett, egy ilyen néha jól jönne nekem :-) És a környezet csudaszép volt.

Ennek a hajónak lent érdekes története van, ugyanis a Pistié volt, de amikor a Ben pilótaiskolába járt, akkor el kellett adni, hogy tudják azt finanszírozni. Az új tulaj viszont elhanyagolta, most kint áll a a parton. Kérdeztem, hogy nem akarja-e visszavenni, azt mondta, hogy ha el tudják adni az üzleteket, akkor talán igen...

Itt találkozik a két folyó, ide be is sétáltunk már egyszer, ott álltunk a sziget végében.

Fészkén ülő  feketehattyú:

És aztán kora délután a Pistiék mellett kikötöttünk, és elmentünk enni. Hangulatos pub van itt, tele is volt. A hajó teljes legénysége és utasai egy asztalhoz ültek, béke, barátság...

Ebéd után Pisti pusztító üzemmódba kapcsolt. Mi azt hittük, hogy szieszta következik, de ő mondta, hogy dehogy, és kivitt minket a pusztába. Az utak olyanok, amilyennek elképzeljük, nyílegyenesek, és nem történik rajtuk semmi. És néha beton sincs, csak kavics. Azon százzal megy a Pisti :-)

A bozótost elhagyva vizet és kormoránokat találtunk, amik sajnos itt is védettek.

Ahogy talán az otthoni horgászemberek jól tudják, a ponty itt szeméthal. Nem őshonos, kiválóan érzi magát ebben a klímában, és fölzabálja a többi hal ikráját. H fognak egyet, nem dobják vissza a vízbe, otthagyják a parton, ami nem teljesen higiénikus - és szagmentes... A lenti ponty szerintem hat kiló körüli lehetett, Pisti szerint inkább 10, pedig ő nem is horgászik :-)

Aztán felmentünk a gátra, és elakadt a lélegzetünk, hirtelen elénk tárult a Lake Victoria. Évezredek óta lakott, de a fehér ember sajnos erőszakkal foglalta el a bennszülöttektől, nem egy mészárlás helyszíne volt a tó, aminek emléktáblája is van.

Hazafelé láttunk még többször emukat, kengurukat csak a messze távolban.

Az este békés volt, a Tarán vacsoráztunk, és holnap indulunk Melbourne irányába. Útközben megalszunk valahol, majd onnan jelentkezünk. Ja, és a hajózás elejéről egy videó: