Mert utazni kell...

Mert utazni kell...

Mildura - Wentworth első nap

2017. december 29. - Luffanat

Remélem mindenki értékeli, hogy helyi idő szerint éjfélkor, több pohár bor, és a magammal hozott pálinka megkóstolása után még blogot írok. :-)

Szóval ma tényleg elhagytuk Cairnst, fájó szívvel, de még azért fölülről Zsuzsi elkapta e tengerig lógó esőerdőt.

00490005.JPG

És az elmaradhatatlan felhős képek közül az egyik, nézzétek az árnyékot is!

00510011.JPG

Ez A Cairns Melbourne járat egyébként botrányos volt, alig fért el a lábam az ülésben, és akkor persze még hátradöntötte az előttem ülő a háttámlát. Jó sokat mozogtam, hogy érezze a törődést :-) Volt egy kis turbulencia is, de nem volt vészes. Melbourne-ben egy kicsit izgultam, mert csak ma reggel derült ki, hogy terminált kell váltanunk, de aztán kiderült, hogy kár volt, hamar átértünk az egyes terminálba a négyesből. Viszont amikor a gépet megláttuk, akkor mégiscsak került egy kis izgalom, mert egy kis kávédaráló volt, igazi propellerrel :-) Zsuzsi meg is kérdezte, hogy tényleg ezzel repülünk-e, de hiába reménykedett, tényleg azzal jöttünk :-) Nos itt már olyan turbulencia volt, hogy olvasni nem tudtam tőle. Azt hiszem eddig ez volt a legkalandosabb repülésünk. Azért az érkezés a Murray folyó fölött szép volt.

07110011.JPG

A reptéren viszont a Pistiék vártak bennünket, aranyosak voltak, vittek is egyből a lányukhoz, Sallyékhez, akik holnap mennek rokont látogatni, úgyhogy csak most tudtunk találkozni. Ízelítőt kaptunk egy igazi ausztrál barbecue estből, és a szokásos vendégbarátságból. Pisti már az autóban azt mondta, hogy ez az a hely, ahol lakik, mert az otthona azért mindig Szentmárton marad. Mi meg egy olyan feliratos pólót hoztunk ajándékba, amin ez a szöveg van horvátul. Később odaadtuk, nagyon örültek neki Anne-nel együtt. A képen a bal oldalon a Pisti játszik éppen az unokájával, mellette a felesége, Anne, az asztal túlsó végén a lányuk Sally, és az ő férje Mark.

imag0478.jpg

Nagyot nosztalgiáztunk, megemlegettünk mindenkit Szentmártonból, aztán azért elköszöntünk, mert mi fáradtak voltunk, a Sallyék meg ugye korán indulnak holnap. Mi még kaptunk a Pistitől egy utolsó pohár bort, átadtam neki a barack pálinkát, amit azonnal meg is kóstoltunk, aztán zuhi és ágy. És most megyek, mert már két leütés között elalszom, és az Anne azt mondta, hogy nem kell korán kelni, mondjuk fél nyolckor reggeli. Mi lenne, ha korán kellene kelni?! :-) Szóval viszlát holnap!

U.I.: Peti, későn szóltatok, a kenguru bikiniről már lecsúsztatok. De talán még tudok tenni valamit. . Neten rendelünk nektek vagy 2. A Pisti felajánlotta, hogy lövünk kengurut, és abból csinálunk bikinit. Még gondolkodom melyik legyen :-)

Ja, és ne maradjatok videó nélkül, íme így landoltunk a géppel:

A bejegyzés trackback címe:

https://utaznikell.blog.hu/api/trackback/id/tr8913532207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HorváthMiklós 2017.12.29. 20:45:50

Most komolyan! Sehol nem találtál eddig egy kosárlabda palánkot? Akár csak egy deszkákból vagy hulladék fából összeeszkábált palánkot? Nehogy úgy haza merj jönni, hogy nem dobsz legalább egy kosarat a déli féltekén! Gondolj bele...milyen jól hangzana, hogy "az ember, aki a világ összes féltekéjén dobott kosarat" :-) (természetesen dokumentálva!)
Amúgy meg csak szorgalmasan írogassatok és töltsétek a fényképeket, jól esik irigykedni (jó értelemben véve!) :-)
...de hogy karácsonykor leégni...háááát....pfff.... :D
További "fárasztó" napokat, Ausztrália egyszerűen huuuuuuuuu...! :-)

Luffanat 2017.12.30. 06:52:06

Hát Miki kérem, van itt kosárlabda palánk elég, játsszák is a sportot mindenhol. De valóban nem dobtam még rá sehol, de majd keresem a lehetőséget... :-)
süti beállítások módosítása