A mai nap a Nagy Korallzátony jegyében telt el, és természetesen nem okozott csalódást. A portás bácsitól kérdeztük meg, hogy mit ajánl, aki a Sunlovert ajánlotta, annak is a Moore zátonyát. igen ám, de oda nem volt már hely, itt ugyanis előre be kell jelentkezni. Szerencsére van nekik az Arlington zátonyon is egy pontonjuk, oda még volt hely. Befoglaltuk, kifizettük transzferrel együtt, miután a helyi közlekedésben nem lehetett megbízni. Írták, hogy 10 perccel a jelzett indulás előtt legyünk ott a buszmegállóban, hátha korábban érkeznek. Nos, nem jöttek korábban, kb 25 percet késtek, de ez volt a nap egyetlen negatívuma. Már azon voltam, hogy bemegyek a szomszédos szállodába telefonálni amikor megjöttek, de még akkor egy másik párra kellett várni, akiknek állítólag rossz címet adott meg az iroda.

De aztán minden egyenesbe került, kiraktunk egy fiatal párt egy helikopteres kirándulóhelynél (enyhe irigységgel, fene a jó dolgukat :-) ), és nemsokára a hajónk mellett találtuk magunkat:

A hajó egy errefelé most divatos katamarán, modern kiképzés, kényelmes, és hasít a vízen:

Szelfi :-)

Miután gyakorlatilag utolsóként léptünk a hajó fedélzetére, ezért nem nagyon válogathattunk a helyben, a hajó farára ültünk ki, de az is hangulatos volt. Nem sokkal indulás után Zsuzsika elcsendesedett, tudtam, hogy vívja a kis belső harcát. Azt kell ugyanis tudni róla, hogy jó úszó, de fél(t) a mély víztől. Snorkelezni meg persze szeretett volna, ezért utaztunk 16 ezer kilométert. Végül aztán a bátorság győzött, kis aggodalommal az arcán ugyan, de beöltözött, elutasította a lifeguard felajánlott segítségét (vajon honnan érezte a csaj, hogy segítség kellhet, csak nem ránézett az arcára? :-) ),(ZS: nem, drágám, te mondtad neki, hogy segítsen. Na de minek is??? Nem lehet olyan bonyolult. A hajó tele volt utasokkal, és ahogy végig néztem, kb. a fele sosem snorkelezett. Ideértem a gyerekeket is, akikből szép számmal voltak jelen.)  Belevetette magát a vízbe és jött. Utólag azt mondta, hogy nem érti magát, hogy eddig mitől félt... (A képen igenis ő van, higgyetek nekem!)

Meg ezen a képen is ő van:

Ezen meg én - nagyon élveztem minden percét...

Rengeteg videót, képet csináltunk, bár sajnos nem annyit, mint amennyit szerettem volna. Amikor Zsuzsi elfáradt, akkor  kimentünk, és egyedül mentem vissza, de nem vittem kamerát, mondván, hogy felfedezem a területet, aztán utána majd együtt Zsuzsival újra dokumentálunk. De egy kicsit sokáig örömködtem, utána elmentünk az üvegfenekű hajóval is egy körre, és aztán már nem engedtek vissza a vízbe, mondván, hogy akció vége :-(. Kevés volt az a négy óra! :-) No de jöjjenek a képek. Az üvegfenekű hajón mondta a kapitány, hogy ezek a korallok igazi színei, amiket a fotókon élénk színekben lehet látni, azok általában nagyobb mélységben születnek, és a vaku hatására ugranak ki az élénk színek. Zsuzsi,miután magához tért, és elkezdte élvezni amit látott, szintén azt mondta - először pipával a szájában, majd anélkül :-) -, hogy ezek nem olyan színesek. De azért csudaszépek voltak ám!

Voltak halacskák is, néhány videón jól látszanak, de a képeken nem annyira. Voltak köztük három-négy kilósok is, de azok is kicsinek látszanak a képeken.

Ahogy úszkáltunk elsüvített alattunk egy fotós búvár, intett, hogy álljunk meg, majd lefényképezett bennünket, meg is vettük a képet, jobb lett, mint a mi víz alatti szelfink :-)

És ő volt a fényképész:

Amikor jöttünk ki, akkor észleltük, hogy valóban jellyfish (medúza) szezon van, de ezek, amik itt voltak, állítólag ártalmatlanok - nekünk tényleg nem lett bajunk tőlük.

Zsuzsi pihenés közben lefotózta a helyet is:

És ők vigyáztak ránk:

Előtte- közben kaptunk egy kiváló ebédet is, egyébként a kiszolgálás nagyon profi, jól betanított és elsőrangú volt. Programok voltak, mint a haletetés, ami szerintem tengeri uborka volt, de a fene se tudja pontosan :-)

Végül aztán kissé szomorúan búcsút intettünk a pontonnak, indultunk hazafelé.

Fáradtan, de elégedetten, és most kivételesen az egyik legjobb helyen utazva.

Már a nap kis lemenőben volt...

Holnap lesz az utolsó napunk itt, készülődünk - és strandolunk még egyet. Addig nézzetek videókat. Az első mai, egy rövid részlet a snorkelezésből:

Viszlát holnap, amikorra a nővéreméknek remélem már megoldódott az autóproblémája. Pussz nővérem!