(Tündi szólt, hogy ez a bejegyzés szerinte nem lett élesítve, és igaza volt, a reptéri nagy kapkodásban ez elfelejtődött... Úgyhogy az utolsót már olvastátok, ez az utolsó előtti! :-) )

Hol is hagytam abba? Ja igen, megérkeztünk a Tomiékhoz Kynetone-ba, ami Melbourne-től északra kb egy órányira van. Ők voltak már Szentmártonban, akkor volt terhes a Nikita a Rémy-vel, aki azóta már majdnem 10 hónapos elbűvölő kiskölyök. (Rémy, azaz Rémus, a dédapa után, csak angolosítva...) Ő most a legkisebb Hederics, de gondolom ez fog még változni. Mint mindenki itt, a Tomiék is nagyon aranyosak, kedvesek voltak velünk, Tomi kiváló és nagyon kreatív szakács (is). Szóval tegnap megreggeliztünk, és vonattal bementünk Melbourne-be. Pistiék részben fáradtak voltak, részben az unokával akartak foglalkozni, miután ma ők is hazamentek. Megdögönyöztük egy kicsit a Rémyt,

lefényképeztünk három Hederics generációt,

És elindultunk.Az állomás egy egyszerű, de kompakt, kellemes épület.

A vonaton sokan voltak, de így is kellemes volt az út, Tomtól kaptunk Myki kártyát, amiben csip van, csippantasz amikor beszállsz, csippantasz amikor kiszállsz, és ennek megfelelő összeget von le a kártyádról. Egyszerű és gyors. Ráadásul a belvárosban ingyenes a villamos, majdnem minden megállóban áll megkülönböztető mellényes ember, akitől lehet kérdezni, de ha azt látják, hogy gyámoltalan vagy, akkor oda is mennek hozzád, megkérdezik, hogy segíthetnek-e. Ez nálunk is így működik, nem? ;-)

Mi persze sétáltunk, a villamos legyen a puhányoké. Melbourne tetszett. Pisti szerint nemrég megválasztották a legélhetőbb városnak a világon. Először csak rácsodálkoztunk a környezetünkre.

Emlékeztek még arra, hogy Ausztráliában szeretik vegyíteni a modernet a régivel?

Rövid séta után megérkeztünk a Federation Square-re, ahol a Szent Pál Katedrális is van, ami a célunk volt itt. Nekünk tetszett, döntsétek el, hogy nektek tetszik-e.

Ennél persze sokkal több kép készült, de itt azért helyhiány van. Mindenesetre még beteszem azt a táblát, ami arról emlékezik meg, hogy II. János Pál pápa itt imádkozott 1986-ban a kereszténység egységesítéséért.

A Federation Square után egy perzsa  utcai étteremben ettünk, majd elindultunk a Skydeck felé.A látvány nem volt semmi!

Egy kis nyaktörő mutatvánnyal lefényképeztük a Skydeck tornyot alulról - ez majdnem veszélyesebb volt, mint fölülről fényképezni.

Majd 45 km per óra sebességgel felmentünk a 88. emeletre, és felülről is fényképeztünk. (Mindenkit megnyugtatok, hogy Zsuzsi az első könnyű szívroham után kiválóan érezte magát :-) ) Azt a látványt, ami ott elénk tárult nem lehet szavakkal leírni. Félelmetes, lenyűgöző, lélegzetelállító. Ez egy "látni kell" élmény...

A fiúknak mondom, hogy balról a krikett stadion, jobbról a Rod Laver Aréna, ahol 15-n kezdődik az Australian Open. Szerintem ez fontos :-)

A Federation Square és a Szent Pál Katedrális nagyon madártávlatból...

És látjátok, hogy milyen nyugodt és kisimult a Zsuzsi? :-)

Innen nem kis sétával átmentünk a Queen Victoria Markethez, ami azonban nem ki sajnálatunkra már zárva volt.

Az üres sorról, kicsit később teszek be képet. Innen már visszamentünk a vasútállomásra és hazavonatoztunk. Zsuzsi könnyelműen beleegyezett, hogy sétáljunk haza a házhoz, mert én úgy emlékeztem, hogy az tök közel van a vasútállomáshoz. Hát nem volt közel, és eltartott egy darabig utána, amíg a Zsuzsi újra szóbaállt velem :-).

Aztán persze kaptunk egy igazi ausztrál barbecue-t a Tomtól, amiben azért a Pisti is segédkezett:

Utána néhány pohár bor mellett kellemesen elbeszélgettünk, és ahogy azt említettem későn kerültünk ágyba. Most pedig már a reptéren várjuk, hogy beszállhassunk a gépbe, úgyhogy a mai napot nem biztos, hogy be tudom fejezni, ha nem, akkor folytatom Pekingben, ha lesz wifi, (ami Melbourne belvárosában mindenhol van...), mert ott hat órát várunk majd a csatlakozásra.