A mai nap tulajdonképpen csendesebb volt, mint az eddigiek. Ahogy említettük, egy szigeten voltunk a Halong öbölben, ahonnan a hajók indulnak, de ott nem nagy élet van, mivel most nincs szezon. Nyáron az más, de erről majd később. Szóval reggel felkeltünk, Zsuzsi "etette kicsit a szemét" a látvánnyal, ami a szobánkból elénk tárult, aztán elindultunk delfin show-t nézni. (Megjegyzem Zsuzsi szeme olyan ezen az úton, mint a kamaszok gyomra: sohasem akar megtelni...) Útközben aztán láttunk egy pálmafa szerűségen némi gyümölcsöt. Aki tudja mi az, írja meg, mert mi nem tudjuk :-)

Azért ide teszem a szállodát is, a tetején a kör alakú rész az étterem, a jobb szélén a legfelső emeleten volt a szobánk.

A delfin show-ról sajnos kiderült, hogy most éppen szünetel, mert átépítik a területet - mondom nincs szezon :-( Sétáltunk hát tovább. Kiderült, hogy itt is van Water Puppet show, eredetileg a delfin show területén, de mint tudjuk azt átépítik, ezért kiköltöztek a kikötőbe.

A zenekar a mólóra települt, így megcsodálhattuk azt a zeneszerszámot, amin virtuózan játszott a minap egy hölgy. Egy húrja van, meg egy kar, amit meghúzogatva változik a hangmagasság és a zengés. A nevét nem tudom...

Aztán a kikötő mellett lesétáltunk a tengerpartra, azaz a plázsra. Mondták, hogy akár fürödhetünk is, de hiába volt a levegő 20 fokos, nem nagyon volt kedvünk hozzá. Pedig nyáron szép lehet!

Zsuzsinak is tetszett! :-)

A strand túloldaláról jól látszottak a sziklák - bár tulképp mindenhonnan, csak ott közelebb voltunk hozzájuk -,és a reggeli túráról már visszafelé sorakozó hajók.

Én kimentem egészen a móló végére, de Zsuzsinak nem volt kedve több homokot tölteni a cipőjébe, úgyhogy ő maradt a pálmafa tövében napozni :-)

A pálmafák egyébként is jól néztek ki, remélem szezonra eltakarítják a sok szemetet ami most ott van...

Visszamentünk a szállodába, megebédeltünk, megvártuk a buszunkat, és röpke négy órán keresztül zötykölődtünk Hanoi felé. Egy olyan buszban, amit bevallottan ázsiai emberekre méreteztek - bár egyébként kulturált és légkondícionált volt -, el lehet képzelni, hogy én hogy fértem el az ülésben. különösen úgy, hogy az út olyan minőségű volt, hogy a Zsuzsi órája ülő helyünkben 17 ezer lépést számolt, mert a rázkódás olyan volt, mintha sétálnánk...

Este aztán még egyszer utoljára elmentünk kedvenc grill éttermünkbe, rendeltünk ételt, no meg koktélt, fényképeztünk, videóztunk. Ja, mert most az üvegfalú teraszon kaptunk helyet:

Egyszer csak Zsuzsi kinézett az utcára, és elkezdett irgalmatlanul nevetni. Mert hol is lenne itt a buszmegálló, ha nem az utca közepén?! :-)

Végezetül jöjjön egy kis bemutató arról, hogy hogyan készült a vacsoránk. (Holnap elindulunk Kuala Lumpuron keresztül Sydneybe, szerintem nem tudunk jelentkezni. És újabb négy óra időeltolódásba futunk bele, pedig éppen csak kezdünk magunkhoz térni...)