Ma korán reggeliztünk, mert kicsit izgatottan vártunk a Great Ocean Road-ot. Már persze mi, mert a Pistiék már látták, bár az Anne így is nagyon lelkes volt. Megerősített bennünket egy tábla, hogy jó irányba megyünk:

Nem tartott sokáig, máris lent voltunk az óceán partján, és ilyen látvány fogadott:

Ezek a képek a Bay of Island-ben születtek. Mégy egy kicsit hűvös volt, de mivel korán volt, ezért nem voltunk sokan, nagyon élveztük.

Zsuzsi teljesen belelkesült, alig lehetett elrángatni onnan, de Anne is azt mondta, hogy ő egész nap el tudná nézegetni a hullámokat...

A Great Ocean Road-ról azt kell tudni, hogy a háborúból hazatért veteránok építették, mert nem tudtak más munkát adni nekik. Illetve, hogy több helyen egymás után az érdekes pontokra kilátókat helyeztek el, és ezekből lehet nézegelődni. Csúcs na. Ki van ugyan írva, hogy ne menj ki a sziklák szélére, de szerintem azt a gyáváknak találták ki :-) Nekünk a következő megálló a Grotto volt, ahol a víz egy alagút szerűséget vágott a sziklába. Előtte meglehetősen haragosan kavargott a víz.

Innen A London Bridge-hez mentünk. A bal oldali rész eredetileg össze volt kötve a szárazfölddel, de 1995-ben leomlott. Pisti mesélte, hogy egy nászutas házaspár éppen kint volt rajta, de nem az omladékon, így megúszták. Csak néhány órát kellett várni a helikopteres mentésre... A Pistiék is voltak kint ott, de akkor szerencsére még nem omlott le :-)

Tettünk egy kitérőt is egy sajtüzembe, mert itt mindenki szereti a sajtot ugyebár. Ettünk egy kóstolót, vettünk az ebédhez is valamennyit, Port Campbellben lementünk a partra, és a füvön ülve jóízűen bekebeleztünk mindent.Itt voltunk:

Innen a fő turista attrakcióhoz, a 12 apostolhoz mentünk. Ezek vízben álló sziklák, amiket az apostolokról neveztek el. De a víz nagyon kemény anyag, több apostol lábazatát alámosta, úgyhogy már csak nyolc áll... Pisti mondta, hogy ő még látta állni mind a tizenkettőt. Bár millióan voltunk, de a látvány mindent megér. Sajnos sem a kép, sem a videó nem adja vissza a hely hangulatát: az óceán moraját, a sós víz szagát, a párás levegőt,  hihetetlen hullámokat, a valószínűtlen kék árnyalatokat. Az érzésre nincsenek szavak...

Ezután már csak egy könnyű három és fél órás autóút következett a Pistiék legfiatalabb gyerekéhez, Tomékhoz, akik tavaly voltak Magyarországon. Nikita akkor volt terhes, most kb 9 hónapos a fiuk Remy - ami ugye a nagyapa Rémus nevének angol változata. Kaptunk finom vacsorát, beszélgettünk egy nagyot, aztán lefeküdnénk aludni. Persze a főnök azt mondta, hogy valamelyikünknek meg kell írnom a blogot, úgyhogy én írok :-)

És akkor egy kis óceánparti vágatlan kapkodós videó, de talán visszaadja a hangulatot, ami ott volt. Jó éjszakát!