Ülök a teraszon, este 11 óra van, pólómat éppen levettem, mert még mindig 25 fok felett van a hőmérséklet. Ez a nap átmenet volt, mert még nem pihentünk teljesen, de nem is csináltunk semmi megerőltetőt.

Először is jól kialudtuk magunkat. Talán a tegnapi bejegyzésen érződött, hogy alig tudtam már nyitva tartani a szememet, el is mentem aludni rögtön ahogy befejeztem. Megjegyzem Zsuzsika azt mondta, hogy ha ihat bort, akkor ő írja a blogot. Tegnap este kapott bort, de mondta, hogy ma este BIZTOSAN nem ír, mert... már nem emlékszem miért. Remélem férfitársaim egyetértenek velem abban, hogy a nők minimum kiszámíthatatlanok :-)

Szóval aludtunk egy nagyot, tehettük ezt azért is, mert itt nincs reggelink, úgyhogy amikor felkeltünk magunk gondoskodtunk kajáról. Azért nem volt ám rossz hangulat :-)

Aztán meg ha kinéztem balra, akkor ezt láttam (Zsuzsi azt mondta, hogy hűűű :-) ):

De aztán átmentünk racionálisba, és késő délutánig mostunk, szárítógépeztünk. Ami nem volt egyszerű, mert mondjuk a mosógépet hamar kiismertük, de a szárítógépet nem sikerült. Mindkét gép pénzzel működik, váltottunk is egy mosásra valót a portán, de aztán rájöttünk, hogy kettőt kell mosni, úgyhogy gyorsan visszamentem még pénzt váltani. Azaz csak váltottam volna, mert ma délig volt csak portaszolgálat - elvégre jön a szenteste -, és én 11,55-re értem le a portára. De elkéstem. Nem egy Németország, no :-)

De aztán végre szárítóállványra kerültek a ruhák - egyrészt nem sikerült rendesen beállítani a gépet, másrészt nem szabad a teraszra teregetni -, és elindulhattunk a part irányába. Zsuzsi közben olvasta a szobában hagyott tájékoztatókat, miszerint november és május között itt erős a jellyfish (csípős medúza) veszély, úgyhogy csak a hálóval elkerített részen érdemes úszni. Ahogy leértünk a sétányra, azonnal találkoztunk egy csapattal, akiik boldogan úszkáltak a nem elkerített részen. Meg is jegyeztem rögtön, hogy szerintem ez a jellyfish dolog túl van lihegve, lehet itt fürödni nyugodtan. Pár lépés után a következő táblával találkoztunk:

Hát jól van, maradok mégis az elkerített részen :-) Azt mondták, hogy az ilyen táblákat érdemes komolyan venni :-) Az elkerített strand sincs messze, pár lépés után odaértünk, és szembejött egy ilyen tábla:

Felhívnám a figyelmet a vízhómérsékletre, amit 28 fokra taksáltak, de szerintem ennél több volt. Kellett is a szelfi :-)

Aztán amíg én úszkáltam, Zsuzsi kiült a homokra:

Van ám videó is arról, hogy ott vagyunk, hála legyen az Alliexpressnek, és az olcsó kínai akciókameráknak :-)

A bioritmusunk azonban még mindig nincs összhangban a helyiekkel, mikor éppen belelendültünk volna, mondta a lifeguard csaj, hogy a beach mára bezárt. Szépen összepakolta a kis tábláit, oszlopait, kiintegetett  mindenkit a vízből, és hazament. Mi még egy kicsit maradtunk, mert nem tűnt úgy, hogy a szórakozásnak vége, de aztán összeszedtük magunkat, és elmentünk a boltba. Tegnap rendes cipő volt rajtam, de ma az itt vásárolt strandpapucsban sétáltam körbe a Korall tengert kétnapi élelmiszerrel a hátamon, mert itt minden zárva lesz holnap. Az utolsó szakaszt megnehezítettük egy Liquorshopos látogatással - ez szerencsére a szomszédban van (értsd már csak egy rövid, de 70 %-os emelkedőt kell megmászni utána) -, de az ott szerzett sörrel kárpótoltuk magunkat a hazaérkezéskor. No meg a szállodai medencével, ami kellemesen meleg vizű, és jó hangulatú. Már a naplementét is innen élveztük, sajnos a kis action cam nem adja vissza teljesen a hangulatát.

A pálma mellett jobbról van egy kis fényes pötty, az a hold :-)

Zsuzsika azt mondta, hogy pont jó a hőmérséklet, amit nem értek, mert a medence melletti trópusi növényekről jégcsapok lógtak :-)

Aztán kaptam Zsuzsitól egy karácsonyi vacsorát, ittunk egy pohár bort, beszéltünk a gyerekeinkkel, béke van és nyugalom. Mi kell még több? Boldog Karácsonyt mindenkinek!