Ahogy Zsuzsi mondja, kiült a fáradtság. De ő a hibás, mert olyan vacsit főzött, hogy a fülem is kettéáll tőle. Meg bort is adott mellé. Hát hogy legyen így fitt az ember?
De blogot írni kell, mert különben a teraszon kell aludnom :-) És ott meleg van, meg szúnyogok, meg zúg az óceán. Bár ez utóbbi nagyon jó kis hang ám!
No de ez már a nap vége, kezdjük az elején. Amiről tulajdonképpen nincs sok írnivaló, mert a nap utazással telt. Szépen kijelentkeztünk a szállodából, jött értünk a transzfer busz, alig volt forgalom, úgyhogy korán kiértünk a reptérre. Kicsit izgultunk a csomagok súlya miatt, de végül ezt is megúsztuk. Merthogy itt már minden automata, nem csak online csekkolsz be, de a reptéren te nyomtatod ki a csomag matricákat is, rá is ragasztod a bőröndre, majd odamész a szalag végére, és egy újabb géppel magad indítod el a gép felé. És a szalag szigorú a súllyal, nekem pedig már 23 kilónál tart a bőröndöm a 20 kiló helyett. De szerencsére az egyetlen kis hölgy aki élőben intézte a csomagfeladást éppen szabad volt, úgyhogy nála adtuk fel a bőröndöket, ő meg nem volt szigorú...
A reptér hideg volt, mert túlhűtik a légkondival, de a repülőgéppel minden rendben volt, annak ellenére, hogy teljesen tele volt. Megállapítottuk, hogy kényelmesebb gép volt, mint az Air Asia, amin nyolc órát utaztunk, pedig ezen csak hármat...
Aztán megérkeztünk, de minden kamera el volt dugva, úgyhogy csak az utolsó pillanatban tudtam egy képet csinálni. Íme a repülőgépünk szárnya, és a Cairnsi reptér egy darabja :-)
A kiszállás után azonnal szembejött velünk egy joviális ausztrál úriember a nevemmel egy táblán, gondoltuk, hogy akkor minden rendben van. De nem volt, a csomagokkal vicceltek. Kiírták a kettes szalagra, majd módosították az egyesre. Végül a hármasra jött meg, de úgy, hogy a Zsuzsié már kézben volt, és a szalag megállt, az enyém meg sehol. Aztán persze megjött az is, de szerintem legalább egy órát várakoztunk.
A szállás felé vezető úton máris láttunk wallabie-kat, azaz kis kengurukat, tessék, nem kell nekünk Sydney állatkert :-) A szállásnál persze már nem volt portás, de a sofőrünk nem esett kétségbe, odament egy széfhez, beütötte a kódot, és kivett egy nekünk szóló borítékot. Működik itt minden kérem szépen! A szoba gyönyörű, a kilátás fenomenális.
Aztán elmentünk bevásárolni, nem volt messze a bolt, talán ha két kilométerre lehetett. Ebben a könnyű 30 fokban 90 %-os páratartalommal örömmel sétáltuk le. Visszafelé még könnyebb volt, a húsz kilós hátizsákkal,és fejenként két szatyorral :-)
De mint mondtam, ebből kaptam bort és vacsorát, úgy, hogy a teraszon ültünk, és hallgattuk a hullámok moraját. Azért előtte még lenéztünk a beachre. A kép kicsit életlen, de jól feldobja a Zsuzsi lábánál levő teli nejlonszatyor. :-)
Viszont itt már késő van, elfáradtunk, alszunk. Holnap jövünk!
