Jelentem jó kis fárasztó napon vagyunk túl, 530 km-t jöttünk, végig a Pisti vezetett. Szegény el is fáradt a végére rendesen. Az ausztrál utak félelmetesek, kb ennyi kanyar van benne:

Pisti mondta, hogy most már kötelező úgy építeni, hogy legalább 25 kilométerenként legyen benne egy kanyar. Van kihívás a mérnököknek... :-)

No de a nap még a Tarán indult, ott reggeliztünk, kicsit még körbejártuk a területet, elbúcsúztunk mindentől, még Shirley kutyától is. De pulykáktól is:

A traktortól:

És a virágoktól is (oleander? :-) ) (Zs: és tudja és tudja!!!

Aztán megkezdtük utunkat a végtelen ausztrál aszfalton. Pistiékkel jó utazni, nem rohannak, ha szépet látunk megállunk, semmi stressz. Mostanában ezek a mezőgazdasággal foglalkozó kisvárosok azt találták ki, hogy a régi silókra valamilyen művészeti alkotást festenek, aztán talán többen jönnek a városba, vagy esetleg megállnak enni-inni. Ötletnek jó, műalkotásnak lenyűgöző.

Horsham városában könnyű ebédet ettünk, tipikus kisváros.

Ennek utána ráfordultunk a Kék hegységre, ami távolról így néz ki:

De vannak ilyenek is.

Aztán röpke kilenc órás utazás után megérkeztünk Camperdown-ba (azt hiszem), egy olyan kis hotelbe, ami 1855-ben épült. Antik darab kívül-belül, kis ékszerdoboz, tetszik :-) (Zs: hát még nekem, le vagyok nyűgözve! awesome!)

Sétáltunk egyet a kertjében, még mindig rácsodálkozunk arra, hogy pl a citromfáról lepotyognak az érett citromok. :-)

Aztán még bementünk a városkába vacsorázni. Minden szeglete ódon, 200 éves marhapásztor szellemek járnak az utcán - nagyon bírom. De kimerültek vagyunk, irány az ágy, jó éjszakát!