Jelentem ügyesen átálltunk, sikeresen átaludtuk az éjszakát, fel is tudtunk kelni olyan fél kilenc körül, ami ugye otthon fél három...Reggeli megfelelő volt, a szállodával végülis teljesen elégedettek vagyunk, barátságos népek, ezek.Csak ne dudálnának annyit az utcán... A portán kaptunk egy térképet, úgy gondoltuk, hogy majdfogunk egy taxit, és azzal megyünk a legtávolabbi pontra, a pagodához, de végül gyalog mentünk mindenhova. Zsuzsi mérése szerint estére 23 000 lépésünk volt. De nem bántuk meg, volt amit véletlenül fedeztünk fel ennek megfelelően. Az első amire rácsodálkoztunk reggel, az a rendkívül biztonságos villamoshálózat volt :-)

A cipekedő nénik - és mindig nénik, sohasem férfiak -, látványa megunhatatlan európai szemel. Jól néz ki, de nem egyszer láttuk, hogy cserélgeti a vállán a rudat, szegényeket megterheli nagyon:

azért a gyümölcsöt már modernebb eszközzel is szállították:

Aztán ahogy sétáltunk, belebotlottunk egy katolikus templomba. Mivel vasárnap délelőtt volt, bent éppen mise volt, tele is volt, kicsit csodálkoztam rajta. Előtte hatalmas műfenyő karácsonyfa - Zsuzsi vette észre mögötte a pálmafákat, nem kis ellentmondás nekünk -, mellette Betlehemes kiállítás:

Nem kevés sétával elértük a pagodát egy tó partján. A tóban sokan horgásztak azzal a módszerrel, amit nálunk "gereblyézésnek" hívnak, és az orvhorgászat egyik legcsúnyább fajtája. Ólomba öntött hármashorgot húznak a vízben, ami kívülről beleakad a halba. Csúnya dolog, de itt úgy látszok nem tiltott, mert mindenki ezt csinálta. A pagoda sajnos éppen bezárt, délelőtt,és délután nyitott ki újra, de mi rosszkor mentünk, úgyhogy csak kívülről fényképeztük, de így sem volt rossz:

Innen egyenes út vezetett a Ho Chi Minh mauzóleumhoz, amit szigorú szabályokkal őriznek: ha eljuttok oda ne dohányozzatok, és ne köpködjetek. Ja, és a pólót se vessétek le! :-)

Én mindent betartottam, így nem vezettek ki a térről, íme a bizonyíték!

Azért a tér monumentális ám:

Lassan elindultunk visszafelé, a Lenin szoborral szemben megtaláltu a Flag Towert, ami a 19. század elején épült, és 1954 óta éjjel nappal lobog rajta a vietnami zászló. Azt nem írtak, hogy 1954 óta ugyanaz-e vagy időnként cserélik.

Ezután a katedrálist kerestük, de nem találtuk meg és visszajutottunk a teknős tőhoz ismét. Ott már ebédidő volt, ez az utcán is jól látszott:

Úgyhogy mi is visszamentünk a tegnap felfedezett barbecue-s éttermünkbe, sütöttünk magunknak húst - szó szerint, az asztal közepén ., majd pálcikával megettük. Kiválóan kezeljük a pálcikát :-)

Ebéd után bementünk a híres Water Puppet Showba, érdekes volt, csak kicsit elpilledtem közben. Lehet, hogy mégsem teljes még az átállás. Szóval babákkal csinálnak érdekes koreográfiákat vízen, ilyet még nem láttam:

Ők mozgatták a bábukat:

Rövid pihenő után újra nekiindultunk a városnak, és most egy buddhista templomot találtunk véletlenül, ahol szintén valamiféle ceremónia zajlott. Elöl egy pap ütötte ütemesen a dobot, és kántált valamit, amit az emberek ismételtek.

Aztán sikerült megtalálni a katedrálist is. Ennek is ázsiai hangulata volt, a bejárat mellett csilivili giccses műanyag játékok karácsonyi dalokat üvöltöttek, ami kiválóan behallatszott a templomba is, nyoma nem volt az áhítatos csendnek.

Szemben a téren volt egy hangulatosnak tűnő kávézó, ami tényleg fogta a szemét az embernek. Zsuzsi mondta, hogy neki jó érzése van, menjünk be. Én mondtam, hogy nekem nincs jó érzésem, mert láttam, hogy a fickó megnyalogatta a szalvétáját, és azzal törölte le az asztalt. Zsuzsi azt mondta, ne legyek finnyás, így vigyorogva bementünk. És nem bántuk meg, végre rendes, nagyon finom teát ihattunk:

Amikor azt hittüök, hogy már több meglepetés nem érhet minket, akkor finom leves illatra lettünk figyelmesek, ami így főtt:

És tényleg jó illata volt, de nem tudom, hogy ennék-e belőle. Mi is indultunk vacsizni, de a kedvenc helyünk előtt kb 20 000 ember ácsorgott. Mint kiderült a tegnapi divatbemutató valóban amatőr volt, ma jöttek a profik, rengetegen voltak kíváncsiak rájuk, és tényleg jó szervezés volt, tűzijátékkal. Mi azonban nem vágytunk a tömegre, új helyet kerestünk a vacsorához. Először azt hittük, hogy jót találtunk, kiültünk egy teraszra a tó partjára. De a kiszolgálás lassú volt, elkezdtünk fázni, bementünk, jött végre a kaja, de az meg nem volt jó.

Úgyhogy romantikázva lefényképeztük a déli éttermet (a BBQ feliratos) és eljöttünk aludni. Viszlát holnap!