(Tündi szólt, hogy ez a bejegyzés szerinte nem lett élesítve, és igaza volt, a reptéri nagy kapkodásban ez elfelejtődött... Úgyhogy az utolsót már olvastátok, ez az utolsó előtti! :-) ) Hol is hagytam abba? Ja igen, megérkeztünk a Tomiékhoz Kynetone-ba, ami Melbourne-től északra kb egy órányira…

A nagy sietségben elfelejtettem kitenni a tegnap(előtt?) a Skydecken készült videót, és attól félek, hogy innen a Pekingi reptérről ezt már nem is fogom tudni megtenni, a videós oldal nevét sem merem leírni, hátha már azért is letiltanak. De ha ott a nevemre rákerestek, akkor megtalálható, de majd…

Ma korán reggeliztünk, mert kicsit izgatottan vártunk a Great Ocean Road-ot. Már persze mi, mert a Pistiék már látták, bár az Anne így is nagyon lelkes volt. Megerősített bennünket egy tábla, hogy jó irányba megyünk: Nem tartott sokáig, máris lent voltunk az óceán partján, és ilyen látvány…

Jelentem jó kis fárasztó napon vagyunk túl, 530 km-t jöttünk, végig a Pisti vezetett. Szegény el is fáradt a végére rendesen. Az ausztrál utak félelmetesek, kb ennyi kanyar van benne: Pisti mondta, hogy most már kötelező úgy építeni, hogy legalább 25 kilométerenként legyen benne egy kanyar. Van…

Ma reggel ugye írtam a blogot, de aztán fel kellett pattanni, mert indulni kellett. Pisti meglepetést készített elő, nem mondta meg, hogy mi lesz, csak azt, hogy tízre oda kell érnünk. Szóval eldobtam kaszát-kapát-laptopot és mentünk. Jött a Laci is a feleségével. A Tarára mentünk ki, a Pisti Kálmán…

Azt hiszem a Pistiék első lakhelyénél hagytam abba, ami sajnos már csak nyomaiban lelhető fel. Az eredeti narancsliget utolsó fáit nemrég vághatták ki, még ott voltak halomba rendezve. Kicsit szomorkásan indultunk vissza, de aztán Zsuzsi behúzta a kéziféket, mert az iskola felé az Oleander utca…